Fizetsz a weboldaladért - de kinek a nevén van? Három hozzáférés kell ahhoz, hogy egy oldal tényleg a tiéd legyen: a domain, a tárhely és az adminisztrátori fiók. Ha ezek közül bármelyik másnál van, akkor nem birtoklod az oldaladat, hanem bérled - jellemzően anélkül, hogy tudnál róla.
A jó hír, hogy ez két perc alatt ellenőrizhető, és ha kiderül, hogy nincs rendben, az a legtöbb esetben rendezhető. Nézzük végig, mi az a három, hogyan nézed meg, és mit kérdezz, ha nem stimmel.
$ whitel cikk --szakasz="a harom kulcs"
Mi az a három, aminek a tiédnek kell lennie
A weboldal nem egyetlen dolog, hanem több, egymástól független elem - és külön-külön is elveszíthetők. Három hozzáférés, plusz egy, ami rajtuk múlik: a saját tartalmad.
A weboldalad címe. Évente megújítandó bérlemény, de a bérlő neve számít: aki a nyilvántartásban szerepel, az rendelkezik róla. A három közül ez a legfontosabb, mert ez a márkád - egy oldalt újra lehet építeni, a bejáratott címedet nem.
A szolgáltatás, ami az oldalad fájljait tárolja és kiszolgálja. Ha nincs saját belépésed, nem tudsz mentést lekérni, és nem tudsz költözni sem - minden lépéshez engedélyt kell kérned valakitől.
A WordPress (vagy más rendszer) adminisztrátori fiókja. Ezzel tudsz tartalmat írni, és ezzel tudsz jogosultságot adni vagy elvenni. A szerkesztő jogosultság nem ugyanaz: azzal írni tudsz, dönteni nem.
A szövegeid, a képeid és az űrlapon érkezett megkeresések. Ez jog szerint akkor is a tiéd, ha a rendszer másé - de elvinni csak akkor tudod, ha hozzáférsz. A gyakorlatban a hozzáférés dönt, nem a jog.
$ whitel cikk --szakasz="miert alakul igy"
Ez ritkán átverés
Mielőtt bárki rosszra gondolna: a legtöbb esetben nem szándékos. Amikor egy fejlesztő elindít egy projektet, gyorsabb a saját fiókjában megvenni a domaint, mint végigvezetni az ügyfelet egy regisztráción. Ugyanez igaz a tárhelyre. Rutin, nem csapda - és sok helyen évekig nem okoz semmilyen gondot.
A baj nem ekkor keletkezik, hanem később, amikor változik valami: váltanál szolgáltatót, felújíttatnád az oldalt valaki mással, vagy egyszerűen nem éred el azt, aki annak idején intézte. Ilyenkor derül ki, hogy a saját címedhez másnak van kulcsa.
És van egy csendesebb változat is, amiben nem történik semmi: a domain lejár, mert a figyelmeztető levél egy olyan postafiókba érkezik, amit már senki nem néz. Az oldal egyik reggel eltűnik, a cím pedig felszabadul - bárki megveheti.
Az ellenőrzéshez nem kell engedélyt kérned senkitől, és nem is látja senki, hogy megnézted. A domain-nyilvántartás adatai lekérdezhetők - ez ugyanolyan hétköznapi művelet, mint megnézni egy cég adatait a cégjegyzékben.
$ whitel cikk --szakasz="ellenorzes"
Két perc: nézd meg, kinek a nevén van
Írd be a saját címedet egy domain-lekérdezőbe. Ugyanez a link az oldalunk láblécében is ott van, bármikor eléred:
$who.is
Így néz ki egy válasz, amiben van tennivaló:
$ whois a-te-oldalad.hu
Egy dolgot érdemes előre tudni, hogy ne ijedj meg: a név nem mindig látszik. Céges tulajdonosnál jellemzően igen, magánszemélynél az adatvédelmi szabályok miatt rejtve lehet. A regisztrátor neve és a lejárati dátum viszont mindig ott van - és már ez is elárul valamit: ha a regisztrátort nem te választottad, és a lejáratról soha nem kaptál értesítést, akkor a domained nem hozzád van kötve.
$ whitel cikk --szakasz="mit kerdezz"
Öt kérdés, amit ma feltehetsz
Ha a lekérdezés nem adott egyértelmű választ, kérdezz. Ezeket nyugodtan felteheted annak, aki az oldaladat kezeli - egy rendes szolgáltatónál egyik sem kényes kérdés, és mind az öt egyetlen levélben elfér.
$ whitel kerdesek --a-szolgaltatomnak
A jó válasz a te neved vagy a cégedé. Ha a szolgáltatóé, kérd az átírást - ettől még maradhat nála a kezelés.
Legyen köztük a te címed is. A lejárt domain néhány nap alatt elveszíthető, és a visszaszerzése sokszorosába kerül - ha egyáltalán sikerül.
Nem kell használnod. Az számít, hogy létezzen, és nálad is meglegyen - ez a különbség aközött, hogy vársz valakire, vagy intézkedhetsz.
A WordPress felhasználók között látszik: a neved mellett "adminisztrátor" áll, vagy valami más. Ha nincs is fiókod, azt érdemes kérni.
Készül-e rendszeres mentés, hol tárolják, és megkaphatod-e egy példányban. A mentés akkor ér valamit, ha nem csak egy helyen van.
$ whitel cikk --szakasz="mi a teendo"
Mit tegyél, ha kiderül, hogy nem a tiéd
Először is: ne pánikolj, és ne vádolj. A domain átírása bevett, hétköznapi eljárás, a legtöbb szolgáltató rutinból intézi. Kérd írásban, hogy a domaint vezessék át a nevedre - magánszemélyként a sajátodra, vállalkozásként a cégére -, a tárhelyhez pedig kérj saját belépést. Az esetek nagy részében ez néhány nap, és ennyivel le is van tudva.
Ha viszont elzárkóznak, halogatják, vagy külön pénzt kérnek érte az éves díjon felül, az önmagában információ. Nem feltétlenül rosszindulat - de mindenképp olyasmi, amit érdemes tudnod, mielőtt a következő projektedet is ugyanoda viszed.
$ grep -i "lényeg" cikk.md
Nem az a kérdés, ki készítette az oldalad. Hanem hogy kinek a nevén van.